A weboldal akadálymentes változatához kattintson ide!

Mi is az a KEOP?

A környezet értékes, vigyáznunk kell rá, ugyanakkor elősegíteni, hogy környezetünket fenntartható módon fejlesszük is. A fenntarthatóság azt jelenti, hogy biztosítani tudjuk az emberi szükségleteket a jelenben, miközben képesek vagyunk megőrizni a környezetet és a természeti erőforrásokat a jövendő generációk számára.

Beruházások nélkül nincs fejlődés, ötletek nélkül nincsenek fejlesztések. Hazánk a fejlesztések megvalósításában nem marad magára, az Európai Unió támogatásaival megvalósulhatnak a régóta esedékes környezetvédelmi beruházások.

A megnyíló pályázati lehetőségek elérhetővé teszik a települések számára, hogy megoldják évek óta húzódó környezetvédelmi problémáikat, hogy részesei lehetnek egy folyamatnak, egy körforgásnak, mely nem áll meg, hanem újabb és újabb ötletekkel elérhetővé teszi mindannyiunk álmát: egy egészségesebb, tisztább és biztonságosabb országot.

A környezeti fejlesztéseket biztosító pályázati lehetőségek alapdokumentuma az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT), mely stratégiai szinten fogalmazza meg hazánk társadalmi-gazdasági felzárkózásához, illetve a vállalt feladatok betartásához szükséges lépéseket.

Az elméleti, hosszútávú stratégiai dokumentum a Környezet és Energia Operatív Programban (KEOP) kerül részletes kifejtésre.

A KEOP tartalmazza hazánk környezeti állapotának helyzetértékelését, a fejlesztés konkrét irányait, a beruházások szükségességének elemzését és az Európai Unió támogatáspolitikájával kapcsolatos összhangot, koherenciát.

A KEOP célja Magyarország fenntartható fejlődésének elősegítése, az egyes környezeti-, természetvédelmi és vízügyi feladatok megoldása, a természeti erőforrások hatékonyabb, takarékosabb használata. A megfogalmazott fejlesztési irányvonalak követésével mindenki számára biztosítottá válik a tiszta, egészséges környezet.

A KEOP prioritásai:
- egészséges tiszta települések (szennyvíz, hulladék, ivóvíz)
- vizeink jó kezelése (árvízvédelem, vízgazdálkodás, kármentesítés, rekultiváció)
- természeti értékeink jó kezelése
- megújuló energiahordozók növelése
- hatékonyabb energia felhasználás
- fenntartható termelési és fogyasztási szokások ösztönzése
- projekt előkészítés
- technikai segítségnyújtás

A KEOP 2007-ben megjelent pályázata nyújt anyagi támogatást a Települési szilárd – hulladéklerakókat érintő, térségi szintű rekultivációs programjához, mely az Önök települése mellett még 33 települést érint.

A rekultiváció során a felhagyott hulladéklerakó telepeket záróréteggel látjuk el annak érdekében, hogy az esővíz a szennyezőanyagokat ne moshassa a talajba. Az ilyen formában lezárt „hulladékdombokat” növények betelepítésével tájba illesztjük.A felhagyott hulladéklerakók rekultivációja mind közegészségügyi, mind környezetvédelmi szempontból igen fontos.

A későbbi tájékoztatókban kitérünk a rekultiváció folyamataira és ismertetjük előnyeit.

 

Mi a Natura 2000?

Az intenzív gazdasági fejlődés, a környezeti erőforrások fokozódó mértékű kihasználása a viszonylag érintetlen, természetes állapotú élőhelyeket a töredékére csökkentette, ezzel együtt a bennük élő fajdiverzitás és számos faj egyedszáma is drasztikusan csökkent. A természeti örökség megőrzésének igénye nyomán kialakuló természetvédelem végül felismerte, hogy a fajok hatékony védelme élőhelyeikkel együtt, komplex ökológiai rendszerben történhet. E stratégia szellemében hozta létre az Európai Unió a Natura 2000 természetvédelmi hálózatát.

A Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a biológiai sokféleség megőrzését a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük megóvásához, illetve helyreállításához.
A Natura 2000 a fenntartható fejlődés alapelvét előtérbe helyezve összehangolja a tudományos, gazdasági és társadalmi fejlődési igényeket a természetvédelem céljaival.
A Natura 2000 hálózat létrehozásának jogi hátterét az Európai Unió két természetvédelmi irányelve képezi, a 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv, és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv.

Magyarország, az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalta, hogy az Unió jogrendjét a hazai szabályozásba, megfelelő igazításokkal, beépíti. Így történt ez a természetvédelmi jogszabályokkal is, tehát a csatlakozás pillanatától Magyarországra is érvényes a két uniós direktíva, a Madárvédelmi- és az Élőhelyvédelmi Irányelv.  Ezek értelmében hazánk köteles volt közösségi jelentőségű természetes élőhelyei, valamint állat- és növényfajai védelmében területeket kijelölni, amelyek így az EU ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a részeivé váltak.  Itt kell megjegyeznünk, hogy Magyarország természetes élőhelyei, állat- és növényfajai egyedülálló értéket képviselnek Európában.

A Natura 2000 területek kijelölésére a kormány megalkotta a 275/2004. (X.8.) Kormányrendeletet, majd a területek határait a 45/2006. (XII.8) KvVM rendelet véglegesítette.
A nemzeti jogszabályok által korábban is védett területek mind a részei lettek az ökológiai hálózatnak. Az újonnan kijelölt területekkel együtt Magyarország területének közel 21%-át fedi le az új típusú védelem. Ezek között találunk hagyományosan mezőgazdasági művelés alatt álló földeket, legelőket, gyepeket, tavakat, folyókat, erdőket is. A szabályozás célja a hasznosítás és a természetvédelem érdekeinek összehangolása.  A Natura 2000 területek védelmében tehát különösen hangsúlyos a gazdálkodók, a fenntartó, hagyományos gazdálkodási módok szerepe.

A KEOP-7.2.3.0.-2008-0003 azonosítószámú projekt „A települési szilárdhulladék-lerakókat érintő térségi szintű rekultivációs programok elvégzése” c. pályázat kapcsán a megvalósítandó beruházás két helyszínét a 2004-es kormányrendelet, Natura 2000 területekkel érintett földrészletek jegyzéke tartalmazza. Ez a két helyszín a Bakson és Dócon található rekultiválandó hulladéklerakó területe.
A rekultiválandó terület mindkét esetben, a 2006-os KvVM rendelet 1. számú melléklete szerint, az Alsó-Tiszavölgy különleges madárvédelmi területen helyezkedik el.
A különleges madárvédelmi területek (Special Protection Area, rövidítve: SPA) kijelölésénél figyelembe vették a Fontos Madárélőhelyek (Important Bird Area – IBA) magyarországi hálózatát, mely kialakítását a nemzeti park igazgatóságok és a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület által összegyűjtött adatok alapján végezték. A Fontos Madárélőhelyek azokat a nemzetközileg is kiemelkedő fontosságú területeket jelentik, amelyek kritikusak a vadon élő madárfajok populációinak fennmaradása szempontjából.

A fentiekben ismertetekből adódóan, a rekultiváció módszerének megválasztására még nagyobb hangsúlyt kell fektetni az érintett két terület vonatkozásában.
Hasznos link: http://www.natura.2000.hu

 

Mi a rekultiváció?

A hulladéklerakókban a hatóság által meghatározott mennyiség (lerakási szint) elérése után a hulladéklerakást be kell szüntetni. A hulladéklerakás befejezése után ezeket a lerakókat rekultiválni szükséges. Ennek az utógondozásnak az a célja, hogy a lerakó telep bezárását követően ne növekedjenek a környezeti kockázatok.

Rekultiváció alatt, az elpusztult természeti környezet eredeti állapotának visszaállítását értjük. Ez a folyamat olyan technikai, biológiai, agronómiai eljárások összességével történik, mely következményeként a természeti, és emberi tevékenység károsító hatásai miatt terméketlenné vált földterületek alkalmassá válnak mezőgazdasági vagy más egyéb módon történő újrahasznosításra. A különböző módon károsított területek rekultivációja a károsodás jellegétől, módjától függően változó, folyamata jellegében más, de egymásra épülő, kétszakaszú: technikai és biológiai megújítás.

A technikai rekultiváció következtében a terület alkalmassá válik a biológiai rekultiváció elvégzésére. Hosszú időre meghatározza a terület használatának lehetőségeit, a táj minőségét.
A biológiai rekultiváció a technikai rekultivációt követő olyan agronómiai műveletek sora, amelyek hatására a károsodott terület talajbiológiai, talajkémiai, vízgazdálkodási tulajdonságai fokozatosan javulnak, alkalmassá válik rendeltetésszerű mezőgazdasági, erdészeti hasznosításra.
Rekultiváció egyik módozata a folyamatos rekultiváció.Folyamatos rekultivációnak nevezzük a dombépítéses hulladéklerakóknál a körtöltések magasítását, melyek védelmében a hulladéklerakás történik. A folyamatos rekultiváció célja nemcsak tájesztétikai jellegű, hanem megakadályozza a jól tömörített hulladéktestből a csurgalékvíz oldalirányú elfolyását, azaz az esetleges talajszennyezést, és segíti a hulladéklerakót lefedő, végleges rekultivációs rétegrend kialakulását.

Az Önök településén mind a technikai, mind a biológiai rekultiváció meg fog valósulni a KEOP 2007-ben megjelent pályázata során, mely pályázat anyagi támogatást kíván nyújtani az Önök Önkormányzatának a Települési szilárd – hulladéklerakókat érintő, térségi szintű rekultivációs program megvalósításához.

 

Hulladéklerakók bezárása

Mivel a hulladéklerakók építési engedélyében, a hatóság által meghatározott lerakási szint elérése után a hulladéklerakást be kell szüntetni, ezért a hulladéklerakás befejezése után ezeket a lerakókat rekultiválni szükséges. A rekultiváció maga egyfajta utógondozás, mégpedig a lezárt lerakó utógondozása, melynek célja, hogy a lerakótelep bezárását követően ne növekedjenek a környezeti kockázatok. A rekultiváció tehát, ha úgy vesszük a hulladéklerakó lezárásával kezdődik.

A Környezet és Energia Operatív Programban (KEOP) megjelent, Települési szilárd – hulladéklerakókat érintő, térségi szintű rekultivációs program, ehhez a speciális „utógondozáshoz” ad anyagi támogatást, ezzel segítve az Önök települését is az élhetőbb, egészségesebb környezet kialakításában.
A helyesen tervezett és kivitelezett rekultiváció nemcsak a környezet- és természet károsodásának elkerülése szempontjából fontos, hanem közegészségügyi érdekek is motiválják.

A rekultiváció megvalósításával elkerülhetőek azon környezeti elemek szennyeződése, melyek egészségünkre is hatással lehetnek. A környezeti elemek közül, az élet létének alapkövét, a víz védelmét fontos kiemelnünk. Az Önök településén is az ivóvíz-nyerés egyik lehetősége a felszín alatti vízbázis „megcsapolása”, ezért ennek a rétegnek a védelmére figyelmet kell fordítanunk.

A lezárt, elhanyagolt hulladéklerakókból több évtizeden keresztül szivároghatnak szennyező anyagok a földtani közegbe.Ez is azt bizonyítja, hogy az Önök településén lezárásra került hulladéklerakó, folyamatban levő rekultivációja milyen nagy jelentőséggel bír, hiszen a cél a tájba illesztés mellett a szennyeződések földtani közegbe jutásának lehetőségének csökkentése is feladat.

A lezárás és utógondozás a következő főbb részfolyamatokból tevődik össze:
a) a lezárásra és utógondozásra vonatkozó tervdokumentáció elkészítése és engedélyeztetése,
b) a hulladéklerakó felső záróréteg rendszerének végleges kialakítása,
c) a hulladéklerakóban keletkező gáz elvezetési rendszerének kialakítása és működtetése,
d) a csurgalékvíz elvezetési rendszerének kialakítása és működtetése,
e) egy úgynevezett vízszennyeződés figyelő monitoringrendszer kialakítása és működtetése,
f) a hulladéktest formálása, felszíni rétegeinek tömörítése, rézsűk kialakítása, tájba illesztés, a terület további használatának figyelembevételével,
g) a további felhasználásra nem tervezett berendezések és építmények elbontása, az általuk elfoglalt terület tájba illesztése,
h) a fenntartási és állagmegóvási munkák elvégzése az utógondozás teljes időszakában,
i) az utógondozás befejezése,
j) a jelentéskészítési kötelezettség teljesítése.

A felszíni és felszín alatti víz védelme érdekében tett intézkedések

A fentiekben felsorolt részfolyamatok közül a monitoring rendszer kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni, a felszíni és felszín alatti vizek védelme érdekében. Ez közvetve az emberi egészség védelmét is magába foglalja. A felszín alatti vizek védelme érdekében ellenőrizni kell, hogy a hulladéklerakás veszélyezteti-e a környezetében lévő felszín alatti vizet. Ennek érdekében folyamatos megfigyeléseket, víz-vizsgálatokat végzünk. Ez az úgynevezett monitoring.

Amennyiben a vizsgálatok eredménye nem kielégítő, abban az esetben be kell avatkozni a köz érdekében, és meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, el kell kezdeni a kármentesítést. A kármentesítésnek 3 szakasza van. Ezek a szakaszok szükség szerint megismételhetőek:

  1. tényfeltárás, mely során vizsgálni kell minden olyan szennyez ő anyag térbeli el fordulását, melynek jelenléte a területen végzett addigi tevékenységek vagy alkalmazott technológiák alapján valószínűsíthető ;
  2. műszaki beavatkozás
  3. további monitoring fenntartása

A kármentesítés során biztosítani kell, hogy a szennyezés a szennyezettségi határértéket meghaladóan ne tevődjön át más környezeti elemre, a felszín alatti víz, a földtani közeg nem szennyezett részeire, és ne okozzon környezeti veszélyeztetést, szennyezést, környezetkárosodást Az eddigiekben ismertetett információkból is kitűnik, hogy az Önök településén élő minden polgár érdeke a Települési szilárd – hulladéklerakókat érintő, térségi szintű rekultivációs program akadálymentes megvalósulása. A rekultivációs program megvalósuláshoz, a Környezet és Energia Operatív Program ad anyagi támogatást a pályázatban résztvevő Önkormányzatoknak.